Hajnalpír

Hallod, a szél hogy sír, ha Ősök hangját hozza...

Látod, bús átkunk, testvér testvér vérét ontja...

Érzed, a vér meglódul, a szív fellángol,

hinni, tenni egy életen át!

Mondd, hol a kéz, mely egykor bűvös kardot fogta?

Mondd, merre száll a dal, mely jövő álmát hordja?

Hol van a mag, melyből, ha élet sarjad,

elhozza majd a Nap sugarát?

Vele van a dal, szép köpenye a tűz,

nap lángjából szőtt fény-inge

- messze hallik hangja -, árnyakat elűz

Hajnalpírral jár...

Csillagok vigyázzák léptét csendesen,

égről lángol szép fény-inge

Széllel, ha dala száll,

hideget elűz

szava hazavár,

erős karja látom,

a Napig elér,

s egyszer még hazaér.

Hold világa, két folyónak folyása

Hajnalpírra vár.

Vele van a dal, szép köpenye a tűz,

nap lángjából szőtt fény-inge

- messze hallik hangja -, árnyakat elűz

Hajnalpírral jár...

Csillagok vigyázzák léptét csendesen,

égről lángol szép fény-inge

Széllel, ha dala száll,

hideget elűz

szava hazavár,

erős karja látom,

a Napig elér,

s egyszer még hazaér.

Hold világa, két folyónak folyása

Hajnalpírra vár.

Vele van a dal, szép köpenye a tűz,

nap lángjából szőtt fény-inge

- messze hallik hangja -, árnyakat elűz

Hajnalpírral jár...

Csillagok vigyázzák léptét csendesen,

égről lángol szép fény-inge

Széllel, ha dala száll,

hideget elűz

szava hazavár,

erős karja látom,

a Napig elér,

s egyszer még hazaér.

Hold világa, két folyónak folyása

Hajnalpírra vár.