Börtön

Sittre vágtak néhány évre, tévedtem nagyon

Fiú vagyok-e vagy lány, már magam sem tudom

Sittre vágtak néhány évre, tévedtem nagyon

Fiú vagyok-e vagy lány, már magam sem tudom

Már magam sem tudom, már magam sem tudom...

Sittre vágtak néhány évre, tévedtem nagyon

Fiú vagyok-e vagy lány már magam, már magam sem tudom

A gyengén a rossz nem segít, az erõset csak emeli

Láthatatlan bilincseit az élet rám teszi

Megfagyott a lelkem

Nincs már olyan ember

Ki felmelegít engem

Látóknak a sötétrõl beszélni végképp nem lehet

Minden újabb próbálkozástól, óh, csak fáradtabb leszek

De beszélek még velük, legyen bárhogy is

Akik a friss levegõt harapják, pedig a helyük itt lenne, itt

Megfagyott a lelkem

Nincs már olyan ember

Ki felmelegít engem

Az enyészet útján...

Az enyészet útján...

Egy ítélet már végképp elég

A bélyeg végig elkísér

Az enyészet útján mindenki megég

Ember kérlek, te ne ítélj el!

Ezt megúszni ép ésszel, nem semmi feladat

Egy szál ruha, s az egyedüllét kemény, kemény iskola

Asszonyomat látom, ki másnak szeretõ

Emberen nem segíthet egy élõ, egy élõ temetõ

Megfagyott a lelkem

Nincs már olyan ember, óh

Ki felmelegít engem

Az enyészet útján...

Az enyészet útján...

Egy ítélet már végképp elég

A bélyeg végig elkísér

Az enyészet útján mindenki megég

Ember kérlek, te ne ítélj el!

Megfagyott, megfagyott a lelkem

Nincs már olyan ember, óh

Ki felmelegít engem

Az enyészet útján...

Az enyészet útján...

Egy ítélet már végképp elég

A bélyeg végig elkísér

Az enyészet útján mindenki megég

Ember kérlek, te ne ítélj!

Egy ítélet már végképp elég

A bélyeg végig elkísér

Az enyészet útján mindenki megég

Ember kérlek, te ne ítélj el!