Ha Jön A Magány

Látom, hogy fáj neked,

Látod, hogy fáj nekem,

De itt belül lassan,

Elül a félelem.

Már nem bánt, ha jön a magány.

Már nem félek attól,

Ha belehalok,

Már nagyon rég érzem,

Egyedül maradok,

De már nem bánt, ha jön a magány.

Ha nem lehet úgy, ahogy

Megálmodtuk százezerszer.

Ha hiába kérjük még

Ezerszer újra.

Ami nem múlik, ami megmarad,

Ami nem fogyhat el, hisz úgy vártuk,

Amit átéltünk, a szerelem.

Az voltam én és te.

Csak ez segített nekem, ha jön a magány.

Az ablakunkból

Még láttalak,

Az ajtót becsuktad,

De itt maradt a szerelmünk

Ha jön a magány.

Miért nem lehet úgy

Hogy csak szeretünk,

Aztán még jobban,

Aztán eléghetünk,

Aztán meghalunk - és nem jön a magány?!